Mostoha unokatestvéremmel fogadok, és kézimunkát adok neki

Egy merész igazság vagy mersz játékban, kompromittáló helyzetben találtam magam. A tét nagy volt, a kihívás pedig az volt, hogy a mostoha unokatestvéremnek, egy fiatal, ellenállhatatlan latin studinak, kézimunkát adjak. Kis termetű, tüzes lelkű gömbölyű barnaként nem tudtam ellenállni az izgalomnak. Azon kaptam magam, hogy lehajolok, kezeim a lenyűgöző férfiasságáért nyúlnak, készen arra, hogy elmerüljek. Az izgalmak és a remegés keverékével verni kezdtem keményedő hosszát, mozdulata ritmikus és szándékos mozdulataimmal. A várakozás, ahogy éreztem a forró leheletét a nyakamon, kezei összefonódtak a hajamban, intim táncunkban irányítva. Elektromos volt a hangulat, szíveink egymás lélegzetével basztak. Ahogy közeledett a végkifejlet, tudtam, hogy meg kell kóstolnom, és egy utolsó lökettel, a sós befejezést ízlelgetve, a számba vettem. Elakadt a lélegzetem az élménytől, összefonódott a félelem és az élvezet keveréke. Ez egy mese a tiltott gyümölcsről, egy fiatal, kanos amatőr, aki enged az ősösztöneinek, egy pillanat nyers, szűretlen szenvedély, ami örökre bevésődik az emlékezetembe.